Vegyük könnyen a gondokat!
Tolkien rendszeresen megemlíti a hobbitok képességét a „gondok könnyen vételére”. Gandalf felidézi, hogy „a hobbitok bámulatos gyorsan összeszedik magukat”, és figyelmezteti Théodent, hogy a „hobbitok itt ülnek a pusztulás partján, és az asztal örömeiről vagy apáik, nagyapáik, dédapáik kilencedik fokú unokatestvéreik apróka tetteikről tartanak előadást, ha csöppet sem helyénvaló türelmeddel fölbátorítod őket.” Pippintől elszakítva Tufának hiányzik barátja „elfojthatatlan vidámsága”. És az orkoktól való szökésük után senki sem gondolta volna könnyed beszélgetésükből, hogy „milyen kegyetlen szenvedéseket éltek át, milyen iszonyú veszélyben forogtak.”
A gondokat könnyen venni azt is jelenti, hogy tudni kell reményt és szépséget találni a legborzalmasabb körülmények között is. „A Gyűrűk Szövetségének” négy hobbitja közül egyedül Samu marad tökéletesen rettenthetetlen és panaszmentes a küldetés legvégéig. Egy emlékezetes szakaszban Tolkien világossá teszi, hogy Samu optimizmusa mélyebben gyökerezik, mint az egyszerű odaadás és vele született bátorság:
„Aztán, hogy ébren tartsa magát, kikúszott rejtekhelyükről, és körülnézett… És Samu látat, hogy egy hegyes sziklacsúcs fölött, magasan fönn, a felhőrongyok közül fehér csillag kandikál ki egy pillanatra. Szépsége szíven ütötte, ahogyan a meggyalázott földről, föltekintett, visszatért belé a remény. Mert mint tiszta és hideg fénysugár döfött belé a gondolat, hogy a Homály végső soron csak múló kicsiség: a fény és a szépség túl van azon, hogy elérhetné.”
A hobbitok képessége, hogy vidámak és megingathatatlanok maradjanak a nehézségek és szenvedések közepette, egyike a leglenyűgözőbb tulajdonságaiknak. Ez pedig természetesen olyan erény, amelyet a filozófusok igen nagyra tartanak. Sok vallásos filozófus – mint Szent Ágoston is -, arra figyelmeztet bennünket, hogy örvendezzünk, s legyünk vidámak, hiszen az élet rövid. A szenvedések csak átmenetiek, és az igazi otthonunk a mennyben van, ahol jutalmunk igen nagy lesz. Sok világi bölcselkedő – mint a híres sztoikus Marcus Aurelius – arra buzdít, hogy legyünk bátrak és nyugodtak, mert minden emberi erőfeszítés jelentéktelen az örökkévalóság szemében, és nincs emlék vagy fájdalom a sír felejtésében. De bármi is a nézőpontunk az ilyen általános kérdésekben, mindannyian értékeljük a belső erőt, és elismerjük azokat, akik könnyen tudják venni a gondokat, mert ezzel nemcsak a sajátjukat, hanem a körülöttük élők életét is derűsebbé teszik.
Ahhoz hogy így tudjunk gondolkozni, szükségünk van pozitív támogatókra, (mint Frodónak Samura, Gandalfra és a többi segítőre, akik az útja során támogatták, segítették vezették, hogy végre tudja hajtani a küldetését), akik szeretnek és elfogadnak minket, olyannak amilyenek vagyunk, ez elégedettséggel és boldogsággal tölt el bennünket, és ez csökkenti a stresszt, és segít minket rávezetni a helyes megoldásra. Mert ha az ember egyedül van, akkor csak őrlődik a gondjain, túl sokat agyal rajtuk, és ha nem találja meg a megoldást, akkor leértékeli magát, és nem fogja szeretni magát, még elkeseredettebben próbálja megoldani a gondjait, mert azt hiszi csak akkor szerethető, ha tökéletes. Ha belekerül ebbe az ördögi körbe, akkor csak saját magát hátráltatja, mert megállás nélkül, szüntelenül csak a gondjaira koncentrál, és nem szán időt a pihenésre feltöltődésre és így sosem ér el a céljához. De ha van mellette valaki, aki ebből kizökkenti, és segítséget nyújt, akkor előbb utóbb eljut a probléma megoldásához. Vedd körül magad olyan emberekkel, akik nem kritizálnak, nem elégedetlenek veled, hanem támogatnak, megértőek, és pozitívan állnak az élethez. Samu is így támogatta Frodót, mindig mellette ált a bajban, segítette és támogatta őt feltétlen hűséggel és szeretettel. Samunak is az adott erőt hogy szerette és tisztelte Fródót és közben vágyott arra is, hogy a szerelmével lehessen, majd ha végrehajtják a küldetést, neki ez a két dolog nagy erőt adott, hogy voltak, akiket szerethetett, és akik öt szerették.
Szánjunk időt magunkra és a kikapcsolódásra! Sokan azt hiszik, hogy addig nem érdemlik meg a pihenést, amíg mindent el nem végeznek (munka, család, háztartás), de ez így nem igaz, mert egy kis feltöltődésre mindenkinek szüksége van és mindenki megérdemli a pihenést, hogy utána újult erővel, lelkesedéssel tudja folytatni a teendőit. És ez nem önzés, mert a magunkra szánt idő az eszköz ahhoz, hogy azután még többet tehessünk. Az senkinek sem jó, ha kimerítjük magunk és megbetegszünk, mert akkor tényleg nem tudjuk ellátni a feladataink, a pihenés nem lehetőség hanem „kötelező” program. Nem baj, ha sokat dolgozunk, mert ez lelkesít minket, de a lelkesedés egy idő után fásultságba fog átcsapni. Ezt megelőzhetjük úgy, hogy minden nap legyen valami, amit csak magunkért teszünk. Egy jó kocogás a kutyánkkal, egy kellemes könyv vagy film, egy kis idő az álmodozásra, a kreatív dolgokra, vagy akár egy fél óra csendes meditáció a kádban, mécsesek között is csodákat tesz. Szeresd magad annyira, mint a többi embert, akikért nap, mint nap rengeteg dolgot megteszel. És ha nincs kedved ilyesmihez, az már biztos jele annak, hogy nagy szükséged van rá. Írj egy listát a kedvenc tevékenységeidről, amikor jókedvedben vagy, és vedd elő minden nap: ma melyiket választod?
Állíts fel fontossági sorrendet!
A tökéletességre törekvő emberek legnagyobb hibája, hogy mindig többet akarnak elvégezni, mint amennyit lehetséges egy nap. Erre nagyon jó megoldás, ha minden este összeírod a másnapi tennivalókat, és becsülettel végiggondolod, mi fér bele a napodba. Ha látod, hogy mindössze a fele annak, amit el kéne végezned, ne aggódj, és ne gondold, hogy majd csak megoldod valahogy. Nézd meg, mik az abszolút elengedhetetlen pontok a listán, és vedd azokat előre. Ezek közé tartozik a magadra szánt idő is, ahogy feljebb említettük. És ha másnap teljesíteni tudod az előre eltervezett dolgokat az elégedettséggel tölt majd el, nő az önbizalmad. Ha viszont túl sok mindent tervezel be egy napra, azokat képtelen leszel befejezni, és csak a csalódottság érzése marad meg, ezért van szükség a szelektálásra, hogy sikerélményünk lehessen, amikor mindennel végezni tudunk aznap. A Családodat se hanyagold el a sok munka miatt, mert azok az idők nem térnek vissza, amit a gyerekeiddel, pároddal tölthetsz, és később, azt az időt sokkal értékesebbnek fogod tekinteni, amikor velük lehettél, mint amit munkával töltöttél.
A hobbitok is dolgoznak, földet művelnek, kertészkednek, de mindig képesek nevetni, kicsit kikapcsolódva pipázgatni, lazulni, családjukkal lenni, vagy sörözgetve beszélgetni a barátaikkal. Lessük el tőlük, hogyan éljünk könnyedebben.
Folyt.köv.
Forrás: Gregory Bassham, Eric Bronson: A Gyűrűk Ura filozófiája c. könyv
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
