Boldogság - Utazási Stílus

Amivel mi rendelkezünk az a jelenünk, mi formáljuk, mi alakítjuk, tőlünk függ, hogyan érezzük magunk a jelenben. Lelki nyugalmunk, és hogy mennyire tudunk hatékonyak lenni, attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek a jelen pillanatban élni. Attól függetlenül, hogy mi történt tegnap és mi történhet holnap, most a jelenben élsz! Akkor leszünk boldogabbak és elégedettebbek, ha megtanuljuk, hogy a gondolatainkat a jelen pillanatra irányítsuk.

 A gyerekekről példát vehetünk e tekintetben, mert nekik még megvan az a csodálatraméltó képességük, hogy teljesen bele tudnak feledkezni a dolgokba. Ők a jelenben élnek, nem rágódnak a múlton, nem aggodnak a jövő miatt, hanem élvezik önfeledten azt, amit éppen csinálnak. Elmerülnek egy kis bogár tanulmányozásában, rajzolnak, cicát simogatnak, vagy teljes koncentrációval tornyot építenek, bármire is fordítják energiájukat, azt teljes odafigyeléssel végzik, közben nem gondolkoznak, nem agyalnak más dolgokon, csak belefeledkeznek például a homokvárépítésbe.

Ahogy kezdünk felnőni, a társadalmi elvárásnak megfelelően megtanuljuk, hogyan kell egyszerre sok mindenre gondolni, és sok minden miatt aggódni. Ezt már az iskolában elkezdik belénk nevelni, és a munkahelyen ez csak fokozódik.

Kiengedjük a kezünkből a saját jelenünk irányítását, és elkezdünk a múlt problémáin rágódni, és a jövő félelmein görcsölni. Ha a múltba ragadunk és az önsajnálatba belefeledkezünk, akkor depressziósakká, inaktívakká, kedvetlenné válhatunk. Ha folyton aggaszt minket a jövő, akkor életünk stresszessé válik. Mind a kettő nagyon kellemetlen lelkiállapot, és nehéz belőlük kimászni. Inkább előzzük meg ezeket, és éljünk a jelenben, minden nap próbáljunk olyan dolgokat tenni, ami örömet okoz nekünk. Törődjünk magunkkal, vegyünk kellemes sós fürdőt, ami kioldja belőlünk a feszültséget, hallgassuk a kedvenc zenénk, (a zene léleknyugtató hatású) menjünk el sétálni a kutyánkkal. Vagy olvassunk, mert ez is remek lehetőség, hogy a jelenben legyünk, mivel lefoglalja az agyunk, ahogy egy kellemes regénybe beleéljük magunk, így nem foglakoztatnak a gondjaink, elrepülünk a képzelet szárnyán a fantáziavilágba és kisimulnak az idegeink, megnyugszunk és felfrissülünk az olvasás alatt, rám legalábbis így hatnak a könyvek.

 Ne halogassuk a jó dolgokat, azzal az ürüggyel, mert nincs rá időnk vagy pénzünk, ha mi nem szakítunk magunkra egy kis időt, sosem leszünk boldogok. Egy korábbi cikkemben (A Gyűrűk Ura filozófiája –Tolkien hat kulcsa a boldogsághoz 2. Rész – Vegyük könnyen a gondokat!) is utaltam rá, hogy mennyire fontos hogy szánjunk időt magunkra, mert ez a boldogságunk egyik kulcsa.

 A Boldogságunkat mindig a távoli jövőbe toljuk, mert azt mondogatjuk magunknak, majd pihenek akkor, ha leérettségiztem, aztán majd ha lediplomáztam, vagy ha majd férjhez mentem, és mindig így tologatjuk magunk előtt a boldogságot, ami sosem jön el. Ha boldogak szeretnénk lenni, akkor éljünk teljesen a jelenben! Határozzuk el, hogy már az út alatt is boldogak leszünk, nemcsak ha elértük a célt.

„A Boldogság nem úti cél, hanem utazási stílus”

Sokszor abba a hibába esünk, hogy nem töltünk elég időt a szeretteinkkel. Túlhajtjuk magunk a munkahelyen és csak későn ébredünk rá, hogy elment mellettünk ez élet a gyerekeinket nem láttuk felnőni, nem látogattuk meg a szüleink, amíg még megtehettük volna, és a párunk is már csak egy idegen az életünkben, mert nem szántunk rá időt, hogy élvezzük a közös programokat. Nem töltünk minőségi időt azokkal, akiket szeretünk, nem beszélgetünk velük, nem figyelünk rájuk. Erről szól egy másik cikk ami a szeretetnyelveket mutatja be.

A jelenben élni azt is jelenti, hogy bármit is teszünk, azt önmagáért tesszük, nem csak a végeredményért. Például, ha kerítést festünk, akkor élvezzünk minden ecsetvonást, élvezzük, hogy kint lehetünk a szabadban, a bőrünket simogatja a szellő, és töltődhetünk a nap áldásos energiájából. Örüljünk mindennek, ami körülöttünk történik, milyen jó hogy ott ugrál körülöttünk a kutyánk. A háziállatok, amúgy nagyon alkalmasak arra, hogy az embert a jenben tartsák, mert például, ha én játszom a kutyámmal, akkor rá figyelek, és ki tudok kapcsolódni, nem jár az agyam a problémáimon, ha simogatom, a cicám az megnyugtat, ellazít, és az állatok képesek kioldani belőlünk a negatív érzéseket, sőt a macska dorombolása jótékonyan hat az idegrendszerre is. 

A jelenben élni azt jelenti, hogy tudatunkat tágítjuk, hogy a jelen pillanatát élvezetesebbé tegyük. Azért is szükség van a tudattágításra, hogy be tudjuk fogadni azt a sok ingert, ami a környezetünkből érkezik és fel tudjuk dolgozni, képesek legyünk értelmezni és arra is koncentrálnunk kell eleinte, hogy ne tereljék el a figyelmünket a gondolataink, később ez már könnyebben megy, sőt automatikussá is válik, hogy a jelenben tudjunk maradni. Mindannyiunk számára minden pillanat adott annak a lehetősége, hogy megválasszuk, hogy tényleg élni akarunk-e, akarjuk-e, hogy megérintsenek a dolgok, hogy észrevegyük az élet szépségeit, és ne menjünk el mellettük úgy, hogy közben a gondolatainkkal, problémáikkal vagyunk elfoglalva, mert ilyenkor vakok vagyunk a világra.

Amikor a jelenben élünk, akkor elűzzük az elménkből a félelmet, ami valójában egy szorongás a jövőben bekövetkező eseményektől, ami olyan bénító lehet, hogy passzívakká válunk, nem merünk semmit tenni (pl. nem lépünk ki egy rossz munkahelyről, mert félünk a változástól, attól, hogy esetleg nem találunk másikat)

Az Intenzív félelem, csakis akkor alakul ki, ha nem vagy tevékeny. Amikor cselekedni kezdesz, és ténylegesen BELEFOGSZ valamibe, a félelem alábbhagy. Jelenben élni annyit jelent, hogy kezdeményezünk és cselekszünk, anélkül, hogy a következményektől félnénk, energiát fektetünk be aggodalom nélkül. Hiszünk magunkba, hogy sikerülni fogy, vagy ha nem, akkor sem ijedünk meg, és nem rettenünk vissza, addig megyünk előre, amíg össze nem jön, amit szeretnénk, nem adjuk fel.

Fontos emlékezni rá, hogy a valamit nem helyettesíthetjük a semmivel. Vagyis ha rossz dolgok történnek velünk, nem választhatjuk a tétlenséget, az önsajnálatot, tennünk kell magunkért, hogy kikeveredjünk a rossz helyzetekből. Ha amiatt aggódsz, hogy összetörték az autód, elvesztetted az állásodat, elhagyott a feleséged, az nem megoldás, hogy elhagyod magad. Nem egyszerű ilyen helyzeteken túllépni, de muszáj, különben beleragadsz a rossz lelki állapotba, és nem fogod megtalálni a lelki békéd. Mert mindig okolsz majd valakit, amiért ebbe a helyzetbe vagy, düh és szomorúság veszi át az élni akarás helyét, nem eszel, folyton dühöngsz, ezzel csak magadat bünteted. Mert attól nem érzi magát rosszabbul a főnököd, aki kirúgott, mert te otthon haragszol rá, csak te érzed magad egyre rosszabbul, mert a harag belülről felemészti az embert, elveszi az energiáját, életerejét, életkedvét, aura romboló hatása van.

„Haragtartónak lenni olyan, mint forró szenet marokra fogni azzal a szándékkal,

hogy valaki másra hajítjuk azt; mi fogunk elsőként megsérülni.” - Buddha

 Értsd meg miért történt veled az a dolog, fogadd el, bocsáss meg magadnak a főnöknek vagy a volt barátnődnek. Meg fog könnyebbülni a lelked. A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy helyesled a másiknak a tettét, hanem hogy nem vagy hajlandó tovább magadat büntetni a másik tetteiért. Hagy fel az önsanyargató, önsajnáló életfelfogással, ne panaszkodj, hanem cselekedj és tégy magadért.

A rossz lelki állapotodon úgy tudsz legegyszerűbben javítani, hogy, ha cselekedsz, aktivizálod magad, rész veszel valamiben, beszélgetsz a barátnőddel egy teaházban, társaságba mész, nem szomorkodsz otthon. De a társaságban ne panaszkodj, sőt ne is beszélj a gondjaidról, ne is gondolj rá, használd ki az időt, hogy eltereld a figyelmed. Nem azt ajánlom, hogy soha ne beszélj róla, de néha el kell tudni felejtkezni a gondjainkról, különben belebetegszünk a stresszbe. Ha van olyan személy, akiben megbízunk, annak elmondhatjuk, ami a lelkünket nyomja, mert az is feloldhatja a fájdalmat, ha kibeszéljük magunkból, vagy kaphatunk tőle használható tanácsokat, hogyan tudjuk feldolgozni a problémáink. De ha folyton mindenkinek csak panaszkodunk, az nem tesz jót, mert mindig újraéljük, és nem tud a lelkünk megbékélni.

Vagyis ha jobb lelkiállapotra vágysz, kezdj el cselekedni, tégy VALAMIT, bármit! Hívj fel egy régi barátot, vagy ismerkedj, járj közösségbe, menj el sportolni, ami remek feszültségoldó, kirándulj, ott tényleg a jelenben kell lennek, figyelned kell, hova lépj, hogy meg ne csússz, akkor nem gondolkodsz fölösleges dolgokon. Vagy vidd el a gyerekedet, a kutyádat a parkba. Kertészkedj, vagy barkácsolj, nők kézimunkázhatnak, festő szakkörbe járhatnak, csinosíthatják a lakást, ez mind is segít a jelenben lenni, kikapcsolni, és utána napokig egy jóleső büszkeség tölti el a lelkét az embernek, amikor ránéz a szép alkotására, amit ő teremtett a két kezével. Ez önbizalmat is ad, mert rájössz, mennyi szépet tudsz adni a világnak, és a kreativitásod is kiélheted, hatalmas lélekgyógyító hatása van.

 Dióhéjban:

Az idő valójában nem létezik, csak egy absztrakt koncepció a fejedben. A Jelen pillanat az egyedüli, ami van. Kezdj valamit ezzel a pillanattal! Mark Twain egyszer azt mondta:

"Szörnyű dolgokon ment keresztül életében, amelyek közül néhány meg is történt vele!"

Mennyire igaz ez. Ha gyakran arra gondolunk, hogy mi minden megtörténhet, akkor borzasztóan megkínozhatjuk magunkat.

Ha azonban a jelen pillanatra koncentrálunk (amin kívül nincs egyebünk), akkor már nem is tűnnek olyan nagynak a problémák!

Élj a jelenben!

Forrás: Andrew Matthews: Élj vidáman!